...avagy az angol konyha...

Az angol konyháról megoszlanak a vélemények. Elsősorban a franciák tesznek csípős megjegyzéseket e témában. Francia eredetű az a mondás is, miszerint "Angliában vannak a világ legjobb élelmiszerei, amíg nem kerülnek a konyhába." Az eredeti angol konyha készítésmódjai valóban egyszerűek. Alapjában véve szeretik a kiadós, testes, jó minőségű húsokat, jóízű halakat, laktató lepényeket, pudingokat, mégsem élnek fenntartás nélkül az asztal örömeivel.

Az angolok azonban állítják hogy konyhájuk igen is különleges a maga nemében, hiszen ételeikre nagy hatással volt a francia konyha és az akkor még brit gyarmatnak számító India, ahonnan sok fűszer, fűszerkeverék honosodott meg.

Tény, hogy Európa sok gasztronómiai különlegességet köszönhet Angliának. Ezek közé tartoznak a szendvicskészítés, amellyel - egy sakk játszma nagy sietségében - Sandwich gróf próbálkozott meg először, az eredmény jól ismert, vagy a tea kultúra - melynek európai útja, a XVII. századi Angliából indult el, de ide sorolhatjuk a különböző pudingok, a pie-ok megszületését is.

Az angoloknál kialakult egy sajátságos étkezési rend, mely a fogalommá vált "angol-reggelivel" indul. Gyümölcslével kezdenek, melyet a porridge (zabkása; ejtsd: poridzs) követ - vagy inkább követett. Napjainkban már inkább a divatosabb és talán egészségesebb müzlit választják. Majd a pirítós következik, melyet vajjal, mézzel, dzsemmel kennek meg, ki-ki a maga ízlése szerint. A legkedveltebb dzsem a marmalade (egyfajta narancsdzsem), de asztalra kerül még eper- és sárgabarackdzsem is. Világszerte ismert reggelijük a sültsonka tojással - ham&eggs, illetve a húsos sültszalonna tojással - bacon&eggs. Reggeli után jön az elmaradhatatlan fekete tea, amelyet tejjel, tejszínnel vagy önmagában, de semmiképpen sem cukorral fogyasztanak. Érdekes, hogy míg Angliában már 1652-ben voltak kávéházak, a reggelt mégsem kávéval indítják.

Az ebédet rendszerint az iskolában, munkahelyen fogyasztják, ami általában szendvicsből, könnyű levesekből, vagy kalóriaszegény salátákból áll. Leveseik főleg csirke- és marhahúsból készülnek, legismertebb levesük mégis az ír ürügulyás. Ezt követi a mindennapi, szigorúan betartott ötórai tea, melyhez kísérőként kekszet, kétszersültet fogyasztanak.

Az angoloknál - a tradícióhoz, konzervativizmushoz híven - a vacsora számít a nap legfontosabb étkezésének. Néhol még ma is hódolnak ama régi szokásnak, miszerint a sülteket egészben teszik az asztalra, majd a családfőre bízzák, hogy felszeletelje azt. Ki gondolná, hogy ebből alakult ki az elegáns felszolgálási (angol felszolgálás) mód.

A hal- és rákételek mellett birkát, baromfi- és marhahúst fogyasztanak leggyakrabban, mely utóbbit ki kell emelnünk, mint a jólét szimbólumát. (Az utóbbi időben a kergemarha-kór eredményeképpen csökkent a népszerűsége.) Ennek számos elkészítési módját ismerik. A legkedveltebb a sültbélszín, amúgy "angolosan" (rare), azaz véresen vagy félig átsütve. Ehhez kísérőként barna mártást, valamint vízben főtt zöldségeket adnak, melyek tetejére tálaláskor egy kis vajat tesznek.

A sülteken kívül igen közkedvelt még a yorki sonka, a gesztenyés pulyka, a vadhús, ezeket mind-mind különféle mártással tálalják. A legismertebb mártások közé tartoznak a Cumberland-, a menta-, az alma- és egresmártás, valamint a nálunk is jól ismert Worcester-szósz.

Anglia legnépszerűbb gyors étele a fish&chips (hal hasábburgonyával). Először a XIX. század végén jelent meg a szigetországban, és hódit mind a mai napig.

Említésre méltó még a szintén XVII. században Angliában elterjedt pie (pite, lepény), amely ízlés szerint tölthető zöldségekkel, csirkehússal, tojással, de cseresznyével, almával és egyéb gyümölcsökkel is. Másik kedvelt desszertjük a puding, melynek számos változata ismert, a legismertebb mégis a karácsonyi puding, melyet 4-6 héttel az ünnepek előtt kezdenek készíteni.

Az italok közül legkedveltebbek a whisky, a gin és a vodka. Miután Angliában nem terem meg a szőlő, így kénytelenek a bort importálni, melyek közül a francia és a német borokat, ezen belül a vörösborokat részesítik előnyben. Az angolok nagy sörivók, de a hazai sörökkel szemben (gyömbérsör, burton) inkább az import söröket kedvelik.

Végezetül szólnunk kell még a Marmite-ról, ami nélkül igazi angol nem is utazik sehová. Ez egy keserű, fekete színű mártásszerűség (állagában hasonlít a mogyorókrémre). Íze, a sűrített Unicum-hoz hasonlítható. Csak igazi ínyenceknek ajánljuk!